A felkelő nap fénye bearanyozta a horizontot. A kakasok eldarálták szokásos reggeli ébresztőjüket, a város életre kelt. Vagyis...hétfő volt!
     Az Urameshi-Jaganshi házban Sango kómásan készítette a reggelit. Senki még mindig nem tért magához a bemutató óta. Sápadtan kucorgott a konyha egyik sarkában. Yusuke és Hiei az asztalon fekve horkoltak, míg Mido, aki úgy festett, mintha az alvajárást gyakorolná - félig lehunyt szemmel - betámolygott a konyhába, testőre kíséretében. Majd mindenki lezuttyant a helyére, és hozzáláttak a reggelihez.
     Vanny? Nos, ő a szőnyegen ébredt fel. Néhány ásítás közepette felült, mire megpillantotta a kék-zöld Jenseit kuporogni a mellette lévő széken.
 - Hát te? - ásított megint a lány.
 - tudtad, hogy alva-harcoló vagy? - morgott a szólított - éjszaka felálltál, és minden teketória nélkül szétvertél.
 - Ó... - Vanny erre nem tudott mit mondani. Jobbnak látta, ha gyorsan eltávozik testőre közeléből.
     A Metalliumok megint veszekedéssel kezdték a napot.
 - Mi a fenéért ébresztettél fel?!
 - Iskola lesz ma!
 - De ma... - Avy a naptárra pillantott. Egy nappal elszámolta magát...
     Xellos egy szó nélkül felállt, és az ajtóhoz ment.
 - Lehet egy kérdésem? - néz rá bátyjára félénken Avy.
 - Jah...de gyorsan...
 - Nos...miért van mindig rajtad ez az idióta köpeny? Meg a bot a kezedben? Nem néznek meg az emberek az utcán...? - kérdezte minden kertelés nélkül.
      Xellos szokatlanul, nem válaszolt semmit. Hallgatásba burkolózva, köszönés nélkül kiment, magára hagyva húgát.
      8-at kongatott a harang. Az iskola sajnos elkezdődött, és SAJNOS a legborzalmasabb tanárral...
 - Mindenki itt van? Helyes. Meg is írhatjuk a témazáró dolgozatot, és...
 - De tanárnő... - kotyogott közbe az egyik fiú - nem is tetszett mondani...!!!
 - Ha egy felnőtt beszél, a gyerekeknek csend a neve! - mondja ingerülten - egy hónapig a tanári előtt fogsz, minden szünetben vigyázban állni!!!
 - Nos... - folytatta - a dolgozatot 30 perc alatt fogjátok megírni, mert a többi részében a következő anyagot vesszük, nehogy lemaradjunk.
    A lányok ingerülten egymásra néztek. 30perc?!
    Miután kioszotta a lapokat, elkezdődött a visszaszámlálás. Síri csend honolt, kivéve a tollak sercegését. 30 perc múlva, másodpercre pontosan beszedte a tanár a lapokat, és elmondta a következő anyagot...
    Szünetben a lányok bevonultak a mosdóba. Hangosan szidták szalonképtelen szavakkal. Mígnem Avy a szájukba dugott citromos nyalókákat, így elhallgattak.
 - Szerintem...ez egy borzalmas boszorkány, egy idióta banya...! - fakadt ki Vanny, mikor mentek következő órájukra.
 - Borzalmas...és a nevét sem mondta el! Ti tudjátok? - nézett Mido Avyre és Nelire.
 - Nem, eddig még a tanárok sem tudják a nevét! - felelték a szólítottak.
 - Furcsa... - hümmögött Sango.
     ,,Kis" idő elteltével megint vele volt órájuk. Miközben mondta az anyagot, mindenki jegyzetelt. Mikor...
 - Ez rém unalmas! - jelentette ki az egyik ,,buldózernek" keresztelt fiú. Minden tekintet rá szegeződött. A tanárnő tekintete szinte átfúrta a szemét, ahogy farkasszemet nézett vele.
 - Igen, az! - mondja egy másik is, mire a többiek helyeselni kezdtek. Avy és Neli meglepetten összenéztek. Ilyen még soha sem volt...
    Lassan az egész osztályban kitört a háború. A gyerekek kiabálni kezdtek, a tanár meg még a saját hangját is túlrikácsolva próbálta csendre inteni őket. 
    Az egész akkor maradt abba, mikor...kis esemény volt, de a lányok szemében nagy dolog. A tanár a kezében lévő könyvet, amit már ki tudja, mennyi ideje szorongatott...erősen megszorította, és a könyv felizzott...és...és...egy másodperc elteltével a könyv helyén egy szénkupac volt...!!!
     Mindenki lélegzet visszafolytva nézte. A tanárnő rájuk nézett. Diákjai a padra lekushadva jegyzetelt. Olyan csend volt, hogyva valaki sóhajtott, egy tornádó hangjának lehetett be-azonosítani....
     Következő szünetben megrohamozták szokás szerint a mosdót. Ott aztán egymást túlkiabálva idézték fel megint az eseményt...majd nem kis töprengések után...arra következtettek...hogy a borzalmas, rémes, undorító, minden rossz tanárt felülmúló osztályfőnökük...egy démon!!!

     Ez események közben óriási csata, méghozzá szócsaták követték egymást. Sango már magából kikelve kiabált Akárkivel, Hiei pedig az édesapját támogatta fel a földről, közben kifaggatta alaposan...mígnem egy pillanatban néhány különös alakú lény jelent meg. Megragadták Hiei által támogatott személyt...és eltűntek vele. (hogy hogyan lehet minden egy időben a sulival? majd megtudjátok^^ )
     Sango és Hiei egymagukban dermedten álltak. A teremben síri csend honolt...
 - Most bottal üthetitek a nyomát! - nevetett Akárki, és ő is eltűnt.
     Percek teltek el...és ők ketten csak dermedten álltak...
 - Meg kell keresnünk - jelentette ki San a könnyeivel küszködve.
     Hiei minden ellenkezés nélkül bólintott, és a lánnyal együtt odamentek a terem másik végében lévő ajtóhoz.
     Nagyot sóhajtva lépték át a küszöböt...felkészülve minden rosszra.