Eközben a romos temetőben...
- Jensei! Jensei, kelj már fel!
De nem kelt fel.
- Úgy alszik, mintha meghalt volna - mondta Houseki.
- Egyszer már meghalt - vetette közbe Vanny.
- Jah, igaz is...  JENSEI!
- Hagyjátok már, mindjárt szétreped a fejem! - csatlakozott az emelt hangú beszélgetéshez Mido is. - Inkább azt mondjátok meg nekem, hogy milyen lelkekről beszéltetek az előbb? Mert engem szerencsésen kihagytatok...
- Hát azokrók az izékről, amik itt lebegenek! Pl. az ott! - bökött Vanny az egyik lélekfoszlányra.
- Öhm... azok az elmosódott foltok? - kérdte bárortalanul Mido.
- Miért, látod őket?
- Ja... Vagyis... ilyeneket mindig láttam, de csak elmosódva, és nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget.. de most hogy mondod... ezek tényleg lelkek... Hé, ne merészeld! - kiáltotta végül Mido, és megragadta az egyik közelébe sompolygó lelket, aki merő véletlenből már a lány táskájának tartalmát akarta kiszedni. - Nah ez is valami tolvaj lehetett - dohogott tovább Mido, és elhajította a lelket.
- Hát, én még mindig nem látok semmit - vonta fel a vállát Yusuke.
- Sango!
A kiáltás Hiei-től jött.
Sango elrohant. De nem messzire, csak egy sírhoz, mert a lábánál ott feküdt Kashim. Akárki leejtette, miközben elmenekült; ugyanis elmenkült. Belátta, hogy ekkora túlerővel szemben semmi esélye sincsen, így a "szégeny a futás, de hasznos" szállóigét léptette életbe.
- Apa! - kiáltotta könnyes szemmel Sango.
De Kashim nem tért magához.
- Meghalt? - kérdezte bambán Houseki, de ezzel csak azt érte el, hogy Mido teljes erőből rálépett a lábára.
- Hogy is volt az, hogy megbuktál Világtanból? - morogta neki, majd választ sem várva Sangoékhoz sietett.
- Még él - jelentette ki.
- Honnan...?
- Hát, ha nem élne, akkkor it lenne kint a lelke, nemde?
Sango bólintott és lenyelte további könnyeit. Apja állapota azonban tényleg borzalmas volt. Lomhán szedte a levegőt, és arca a fehér legvilágosabb árnyalatát vette fel.
- Jensei még mindig alszik... - sóhajtott letörten Vanny.
- Housekivel meg semmire sem megyünk - szólt Mido.
- Héhhh! - méltatlankodott az előbb említett.
- Buktál Világtanból - vigyorgott gonoszan védence.
Houseki elfordult és közben ezerszer megbánta azt a kósza kijelentést.
- Mindig is utáltam a Világtant - szólt egy hang.
Az összes jelenlévő felkapta a fejét... Kivéve persze Sangot, aki nem fel, hanem le nézett, a karjaiban tartott apjára.
- Undok egy tantárgy, mondhatom - folytatta Kashim.
Látszott rajta, hogy nehezére esik beszélni, de ezért nem hagyta abba:
- Örülök, hogy ennyien összegyűltetek a vogadtatásomra... Már csak az a senkiházi Akárki hiányzik... Ha találkoztok vele, tegyetek meg nekem egy szívességet: rúgjátok szét a seggét... - majd behunyta szemét, és csendben maradt.
- Meghalt?! - kérdezte megint ostobán Houseki.
- Idióta - még egy lábralépés...
A belló csendbe egyenletes szuszogás hallatszott.
- Ez nem lehet igaz, itt már mindenki alszik?! - méltatlankodott Mido.
Ám ez nem zavarta sem Kashimot, sem pedig Jenseit: ők továbbdurmoltak.

Eközben Avy homokot köpdosve azon gondolkozott, vajon hogyan jusson vissza szeretett és néha kevésbé szeretett városkájába...
- Ördög és Pokol! Utálom a homokot... - nyöszörögte, és erősen a temetőre, Vannyékra és egy puha ágyra koncentrált...
Hát, hogy ennek mi lett a következménye...
Mire legközelebb kinyitotta a szemét - jah, hát persze hogy becsukta, mert nem akarta, hogy a helyén csak homok legyen-, már nem a Szahara kellős közepén áldogált...
... hanem egy sötét és hideg szobában, ablkakok és mindenféle fény nélkül.
Elindult előre, hátha talál egy falat. Miután kezével megérintatta a jéghideg köveket, a mentén araszolt lépésről lépésre, hogy ha szerncséje úgy hozza, hátha a keze ügyébe akad egy vilanykapcsoló is.
Nos, ezt is megtalálta...
Felkattintotta. A villany csak homályosan viálgította meg a szobát - mint kiderült, az közel sem volt akkor, mint amekkorának Avy képzelte.
És akkor... és akkor megpillantotta...
- Hát ezt jól elbaltáztam! - nyögött fel undorodva.
Mert hogy hol volt?
Mindjárt megmondom :p

- Hm...? Ti nem hallottatok valamit? - kérdezte Mido.
- Jensei és Kashim horkolásánál kivül semmit sem hallok - rázta fejét gunyorosan Neli.
- Lehet, hogy csak képzelődtem, de mintha beszéd szűrődött volna ki a hullaházból... - vonta fel a vállát Mido.
- Ki tudja, lehet, hogy valamelyik nem akarja, hogy eltemessék... - viccelődött Sango.

Hát igen-igen, Avy egy kissé - de tényleg csak egy ici-picit- mellé érdkezett... a hullaházba.
- Pfuj, ide nem jövök többé... - morgott, és kijáratot keresett.
Amit meg is talált, ám az, szerencsétlenségére, zárva volt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés